Talán meg kellene mondanom, miért is indítok blogot...

Az elmúlt hetekben csináltam weboldalt, beleírtam minden fontosat, amit közölni akartam... hát tulajdonképpen a világgal. Na jó, de legalább Magyarországgal. Vagyis a Magyarországon élő gondolkodó emberekkel... (szűkül a kör)

Most meg akkor tisztázni kéne, kik is szerintem a gondolkodó emberek. Hisz nyilván, mindenki gondolkodik. Valamin. Például, hogy mi legyen a vacsora. Mások, hogy miből. A szerintem gondolkodók néha arra is gondolnak, hogy jövőre miből lesz vacsora, és hogy a kétéves gyerekem miből megy majd egyetemre. És a gondolkodáson nem azt értem, hogy hetente negyvenszer elmondja valaki, hogy jaj, úgyse lesz nyugdíjunk, jaj nem is tudom mi lesz, de majd csak lesz valahogy... aztán minden marad a régiben, a gondolkodás kimerül tettek nélküli jajveszékelésben.

Szóval ott tartottam, hogy csináltam weboldalt. Nem állítom, hogy világszínvonalú, de elfogadhatónak ítéltem. Tartalmilag mindenképpen, mert gondolkodásra próbálom ösztönözni mindazokat, akik eddig boldog békeidőket éltek meg, és valamiért nem látják a távolban gyülekező vaskos, sötét felhőket.

Ezeket a felhőket én már látom egy ideje, sokat olvasok olyanoktól, akik szintén látják, ezért aztán képtelen vagyok felfogni, hogy azok, akiknek rámutatok, hogy nézd már, milyen csúnya nagy felhő, miért legyintenek. Legyintenek, és még hozzá is teszik, hogy tényleg, mintha lenne ott valami, nade biztosan nem felhő az, és mire ideér, tuti nem is lesz sötét, sőt ki fog sütni a nap, és minden remek lesz.

Hogy ne rébuszokban beszéljek. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntarthatatlan. A társadalmunk (mint az összes Európában) öregszik. Ha sok a nyugdíjas, és kevés az adót fizető, az egyik problémát a másik után fogja generálni. A nyomorgó nyugdíjasok egy része azok közül kerül majd ki, akik sokkal nagyobb házakat építettek/vásároltak, mint amekkorára szükségük és pénzük lett volna. Hát el akarnák majd adni. De kinek? Tovább fog szakadni az ingatlanok ára. Az ingyenes oktatásnak még a gondolata is irreális, tehát csak azok tanulnak majd, akik meg tudják fizetni. És ők nem lesznek sokan. Tovább nő az alacsony iskolázottságúak száma. Ne is vegyük tovább, tényleg rémísztő.

Mély meggyőződésem, hogy azok fognak tízegynéhány év múlva a mostani értékrend szerint is elfogadható színvonalon élni, akik meglátják és felismerik a föntebb említett felhőket. Majd miután fölismerték, jajveszékelés helyett elkezdenek tervet készíteni. Az elmúlt évtizedekben simán lehetett tervek nélkül élni, lehetett lébecolni, várni, hogy majd kisüt a nap. Na, szerintem meg ez mostanra megszűnt. Akik tervezés helyett csak hegedülnek bele a világba, könyörtelenül a tücsök szomorú sorsára jutnak. A hangyáké a jövő.

És miután azt tapasztalom, hogy sokan csak meghallgatnak, bólogatnak, de maradnak a régi beidegződésnél - mármint hogy ej, ráérünk arra még! - arra kérem, aki elolvassa kicsit kétségbeesett soraimat, hogy szóljon már hozzá! Kérek segítséget, hogy pontosan mi van a fejekben. Mi az a fal, amit nem tudok áttörni? Miért nem látja mindenki, amit én? Kimaradtam valami titkos információból, és a megoldás itt van a szemem előtt, csak én nem látom?